Egy nagyon érdekes történet kering a neten már évek óta. Korábban is láttam, és a közelmúltban ismét elém került. Annyira megfogott, hogy eldöntöttem: megosztom a marketingblog rendszeres olvasóival. Remélem, megbocsátjátok nekem, ezt a kis kitérőt.

A folytatáshoz katt a következő sorban a "(Dalje)" szóra.

            A terhes nő méhében két embrió beszélget:

1. Te hiszel a születés utáni életben?

2. Természetesen. Valaminek lennie kell a születés után is. Lehet, hogy éppen azért vagyunk itt, hogy felkészüljünk arra, ami azután jön.

1. Bolondság! A születés után nincs semmilyen élet. Egyáltalán hogyan lenne az lehetséges?

2. Nem tudom pontosan, de ott biztosan több fény lesz, mint itt. Lehet, hogy lépkedni fogunk, és a szánkkal fogunk enni.

1. Milyen badarság ez! Nem lehet lépkedni! A szánkkal enni? Ez nevetséges. Minket a köldökzsinór táplál. Mondok én neked valamit: A születés utáni lét lehetetlen. A köldökzsinór így is túlságosan rövid.

2. Ugyan már, valaminek biztosan lennie kell. Lehet, hogy csak egy kicsit lesz másabb, mint amit itt megszoktunk.

1. De születés után még senki sem tért ide vissza. A születéssel egyszerűen vége az életnek. Egyébként is, az élet csupán hosszú nyomorgás a sötétben.

2. Hát, nem tudom, hogyan fog alakulni a szülés után, de biztosan meglátjuk majd Anyát, és ő gondoskodni fog rólunk.

1. Anya? Te hiszel benne? És szerinted, hol van ő most?

2. Mindenütt körülöttünk! Őbenne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem léteznénk.

1. Nem hiszek ebben. Semmilyen "anyát" nem láttam még, és egyértelmű, hogy semmilyen anya nem létezik.

2. Amikor csend van, hallhatod, ahogyan énekel, érezheted, amint simogatja a mi világunkat. Tudod, én tényleg hiszem, hogy az igazi élet éppen a születés után következik.

(Forrás: http://feed.blog.rs/?p=13704)

És ime még egy történet, az előbbinél realisztikusabb:

            SMS-üzenetet kaptam a napokban egyik kedves barátomtól.

            „Van egy nagyon kedves barátom, aki a napokban meglátogat tégedet is. Kérlek, fogadd be. Biztos vagyok benne, hogy nem lesz a terhetekre”.

            Ennyi fért az üzenetből a telefonom képernyőjére. El sem tudtam képzelni, kit akar nálunk elszállásolni... Csupán a „lapozás” után láttam a folyatást:

            „Az ő neve Jézus.”

            Ja, hát így már egészen más! :)

            Az ajándékozó Jézus adjon nekünk örömteli, üzleti sikerekben (is) gazdag karácsonyt és új évet.

Károly Vajdaságból.