Pertli és fűző
,
Tudod-e, mi a különbség a pertli és a fűző között? Eddig én nem tudtam. Most viszont már tudom, mert találkoztam egy emberrel, akitől ezt megtanulhattam. Igyekszem is közreadni, mert szerintem már csak kevesen tudják ezt a titkot.
Szinte már hallom, hogy többen is kérdezik: - Mit akarsz ezzel a pertlis dologgal? Kit érdekel ez?
Sejtheted a választ: Ez csupán egy példa, amit, ha tovább gondolsz és alkalmazol saját üzletedre, akkor segítségedre lesz.
- De mégis, miért kellene nekem tudni, hogy mi a pertli és mi a fűző?
Csupán azért, hogy el tudd adni! Hogy többet el tudj adni!
Érdekel a folytatás? Megmutatom:
Újvidéken jártam, és volt egy kis szabad időm, hát a nyakamba vettem a belvárost és nézelődtem. Csak úgy, cél nélkül. Ilyenkor lehet a legszebb dolgokat meglátni. Én meg is láttam: egy régimódi, hamisítatlan speceráj került elébem. A speceráj szót már nem ismeri a számítógépes helyesírás-ellenőrző. Ezért elmondom: jelentése vegyeskereskedés, olyan, mint a régi falusi boltok, ahol szinte mindent árultak. Élelmiszert is, kocsikenőcsöt is, és mindent, amit a kettő közé még be lehetett sorolni. Ebben a boltban azonban élelmiszer nem volt, de más szinte minden...
Az éppen nyíló ajtónál a gyerekkoromból jól ismert illat megcsapta az orrom, nem álltam ki, hogy ne mennyek be. Várnom is kellett, aminek most nagyon örültem, mert kedvemre nézelődhettem. És volt mit látni! Az egykori vegyes boltok hangulata támadt fel, és sajátságos árukínálatát látva egy időutazásban volt részem. A korosodó kereskedő pedig mintha a némafilmek világából lépett volna elém.
Ha már itt vagyok, nem mehetek ki vásárlás nélkül. Várakozásom közben kigondoltam, hogy mit fogok venni. Cipőfűzőt veszek, mert már úgyis cserélni kell, itt pedig van, láttam a kirakatban.
A kereskedő szerbül szólt hozzám, de mivel nyilván észrevette erős akcentusomat, egyből átállt a magyarra.
- Milyen cipőbe lesz, kérem? – és hogy megkönnyítse a válaszomat, nyomban elmondta, hogy a hosszúság szerint milyen kell a félcipőbe, milyen a bakancsba, és hogy vannak még magas szárú cipők, azokba elegendő a 80 cm-es is... És van többféle színben, mert jól mutat a cipő színétől eltérő fűző. Amikor kiderült, hogy bakancsba kell, azon nyomban kijavított:
- Ezek szerint önnek nem is fűzőre van szüksége, hanem pertlire! - matat a fiókban, kiválasztja a nekem valót, és közben elmondja azt is, hogy mi a különbség a fűző és a pertli között. A fűzőnek műanyag a vége, a pertlié pedig réz!
Csomagolta, számlázta és visszaadta az aprót...
- Legyen szerencsém máskor is!
Amikor kiléptem az üzletből, még hallottam az ajtóra szerelt csengő hangját, és ez mintha nem eresztett volna elmenni. Még egy ideig nézegettem a kirakatot...
Mi is történ?
- Az üzletnek egyedülálló, már-már megismételhetetlen hangulata van. A berendezés, az áruválaszték, az elrendezés, a kirakat... minden a régmúlt időt idézi. Vajon a te üzletednek van hangulata? Nem feltétlenül csak a régi hangulat a jó. A korszerű berendezés is nyújthat egyedi élményt.
- A kereskedő beszélgetett velem. Közben pedig kiszolgált. Élmény volt hallgatni! Remélem, pontosan tudod, mit jelent az ilyen kommunikáció. A te boltodban tudnak beszélgetni a vevővel? A vevő nyelvén, udvariasan, nem tolakodóan... és távozáskor köszönni?
- Érdekesen adta át áruismeretét. Amíg kiszolgált, szép kis összefoglalót adott. A te üzletedben a kereskedők ismerik-e az árut, és el tudják-e mondani a vevőnek? Tudják-e mi a különbség a pertli és a fűző között, ismerik-e a te árud apró jellemzőit is?
- Viselkedésében mélyen benne volt az az alázat, amivel a vevő felé közeledett. Úgy éreztem, hogy tényleg öröm volt számára hogy eladhatott nekem egy pár pertlit. A te üzletedben érzik a vevők, hogy értük vagy?
Indulás előtt megnéztem magamnak az üzletet, mert ide vissza szeretnék még jönni.
- Legyen szerencsém máskor is!
Szép napot és bőséges bevételt kíván
Károly Vajdaságból.
Kedves Károly!
Mikor megkaptam a bejegyzésről az e-mailed, elkezdtem gondolkodni a különbségen.
Számomra nem volt ismeretlen sem a pertli sem a fűző, de én sem tudtam megfogalmazni mitől is különböznek.
Érdekes és köszönöm, nagyon jó topic volt:-)
By Gabi on 02/27,2009, at 11:50
Hát igen...! :) Tényleg van különbség a pertli és a fűző között! :)
Köszönetem! :)
További szép és egyre szebb napo(ka)t, még rengeteg sok, hasonló profi jó tanulmányt kívánok, Karcsi, sok szeretettel:
ANi / az Óhazából.
By ANi on 02/27,2009, at 12:15
Kedves Karcsi! Jó lenne ha ezt olvasnák abban az üzletben, amely Pesterzsébet főutcáján pöffeszkedik és háromszorosan árulja a kenyeret, a péksüteményt , a cukrászati termékeket - mint máshol.. Az üzlet szép, de ott a vevő mást sem hall, hogy a szépen egyenruhába tiszta köpenybe bujtatott hölgyek egymás között szidnak valakit, köszöntik a lógásból épp visszatérő kollaganőjüket, vagy épp biztositják a munkaidőben vásárolni készülő munkatársukat arról, hogy ők majd "fedezik" a főnök előtt - mindezt hangosan, gunyosan, mintha én , a vevő ott sem lennnék... Kinos, annál is inkább, mert 7 évig éltem Bécsben, ahol, mint vevő én voltam maga a kinai császár... Ott csak a szavamat lesték, soha nem volt egy hangos megjegyzés egymás közt... Nem hinném, hogy valaha is sikerül azt a szellemet átültetni a magyarokba, a szerbeket nem ismerem.
Minden jót, ugy ahogy Ani barátnőm irta!
Üdv. zsófi
By Zsófia on 02/27,2009, at 16:15
Ez nagyon jó !
Gyermekkoromat idézted fel ezzel a kedves és tanulságos bejegyzéssel :
-szüleimmel Zentára jártunk vásárolni, mert kicsiny szülőfalumban egy élelmiszer bolt és egy vasas üzlet létezett mindössze,
-Zentán az egyik cipős üzletbe rendszeresen bementünk..mindig csak szétnézni, de vásárlás nélkül soha sem jöttünk ki,
-a kereskedő, pontosan úgy, ahogyan te is leírtad, egy kedves idős bácsika volt ( talán nem is volt olyan nagyon idős, csak nekem gyereknek tűnt annak), aki nagyon kedves volt mindenkivel,
-mindenki úgy érezte, mintha csak őt szolgálná ki, de közben 4-5 vásárló folyamatosan próbálta a különbőző cipőket,csizmákat,
-és aki cipőt vásárolt, az legalább egy pár új zoknit és cipőfűzőt is vásárolt, mert a kedves vicces hangulatban mindenkit meggyőzött annak szükségességéről,
-és semmi "erőszak", erőszakos rábeszélés, -leszedte az árut egy egész polcról, még ha kijelentetted, hogy nem akarsz semmit sem vásárolni, akkor is,
-mert "csak próbálja fel, azért nem kell fizetni !"
-és mindenki megelégedetten, mosolygós arccal távozott az üzletből.
És talán ez hiányzik napjaink kereskedelmi életéből...mert ahogyan te is leírtad, éreznie kell a vevőnek, hogy értük vagy !
Köszi a bejegyzést !
Szép napot !
By VLaci on 02/27,2009, at 16:27
Köszönöm a hozzászólásokat, és hadd tegyem hozzá az enyémet is.
Zsófi!
Szerinted, mit szólnának az általad emlegetett kereskedők ehhez a bejegyzéshez? Valószínűleg nem sokat változna a helyzet. És mit szólna a főnökük, ha elolvasná ugyancsak ezt? Lehetséges, hogy ennyire nem tudja mi folyik az üzletében?
Laci!
Nem meglepő számomra, hogy a pertlis szakértő is idősebb kereskedő. Ő még tanulta a szakmát. (Éppen úgy, mint én annak idején, ugyanis első tanult szakmám szerint kereskedő vagyok. 15 évig dolgoztam pult mögött.) A mostani üzletekben az alkalmazottak leginkább nem tanulták a szakmát, csak beletanultak - ha beletanultak. Ők a fizetésükért vannak ott, és nem a vevőért. Éppen ezért olyan megkapó minden eset, amikor vérbeli "bótossal" találkozom.
Szép napot és bőséges bevételt kíván
Károly Vajdaságból.
By Károly on 02/27,2009, at 19:58
Ismét egy hasznos írás. Valóban szívesebben megy vissza akárki egy üzletbe ha megfelelő a kiszolgálás pláne ha még a környezet is megragadja. Velem már fordult olyan elő, hogy bementem egy elektronikai üzletbe és amikor elmondtam részletesen a gondom azt sem tudta az eladó, hogy mi van. Így biztos nem fogják meg a vevőket.
Üdv. mindenkinek,chikyB
By chikyB on 03/02,2009, at 15:02
komentara i saveta, zelim da pomognem mladima.
By splendid top on 05/31,2010, at 14:01