Kinek készíted a termékedet? Magadnak, vagy a vevőnek?
, , ,
Ha mostanában konyhabútort szeretnél vásárolni Vajdaságban, jobb, ha megedzed magad vásárlás előtt. Én nem így tettem – vesztemre. Mit sem sejtve a valóságról, fejest ugrottam az üzletjárásba, a tervezésbe, az elvárások és a lehetőségek egyeztetésébe, és mindabba, ami ezzel jár. Leírom, mire számíthatsz, hátha okul belőle valaki. Ezúttal nem a kínálattal akarok foglalkozni, hanem a konyhabútor árusítás marketing vetületével. Ha ezt meglátod, minden bizonnyal azonnal végiggondolod majd, hogy a te termékedet hogyan lehetne másképpen árulni.
Mi úgy fogtunk hozzá, hogy Körülnéztünk a neten, lemértük a konyhát, és megpróbáltuk papírra vetni azt a lehetséges konyhabútort, amit mi a saját eszünk szerint ki tudtunk találni. Aztán pedig elindultunk világot látni, hogy kiderítsük, mennyibe kerülhet a megtervezett, vagy ahhoz hasonló konyhabútor. Ekkor ért bennünket a meglepetések sorozata.
Ha érdekel, katt a következő sorban a „(Dalje)” szóra.
Fejest a mélyvízbe, vagyis egyből a környék legnagyobb bútorszalonjába mentünk. „Pazar látvány, óriási választék, ez a nekünk való hely.” – gondoltuk. És a konyhákból olyan meseszép megoldásokat találtunk, hogy tátva maradt a szánk. A gyártó (vagy talán a kereskedő) összeállított egy lehetséges megoldást az elemekből, de azt olyan profin tette, hogy szinte mindegyik magával ragadó. Ott azon nyomban elkezdtük rakosgatni a mi konyhánk elemeit, és mondanom sem kell talán, hogy az otthon megálmodott terv azonnal semmissé lett. Helyette egy sokkal pazarabb megoldás kerekedett.
Az igazi meglepetés akkor ért bennünket, amikor a kereskedőtől azt kértük, hogy mondja meg, az általunk kiválasztott elemek összesen mennyibe kerülnek. (Ugye ismered a konyha leginkább szükséges kellékeit: alsó és felső szekrénysor, mosogató, gőzelszívó, üveges vagy fiókos elemek, beépíthető sütő és főzőlap...) Erre a kereskedő: „Ezt a típust nem áruljuk elemenként. Csak így, egyben lehet megvenni.” „De nekünk ez nem felel meg, nekünk olyan rész kellene, ahol...” – próbáltam magyarázni, hogy a mi konyhánkba milyen bútor fér el. Nem, ezt csak egyben lehet megvenni, így ahogyan itt látható. De van egy fajta, amit elemenként is megrendelhetünk. Jó, nézzük azt. Jobb lett volna nem megnézni. Semmiben sem hasonlít ahhoz, amit az előbb láttunk. Röviden: nem tetszik.
Nem baj, van még másik bútorszalon a környéken! Irány a következő, és a következő, és még ki tudja hányadik. Mindenütt hasonló a helyzet. Az előre összeállított konyhabútor-együttesekből lehet választani. Mindegyik szép vagy csodás, mindegyik más-más méretű, de egyik sem pont akkora és pont olyan, ami nekünk megfelelne. Nem a vízcsaphoz kerül a mosogató, nincs gőzelszívó, kevés a fiók... És egyik helyen sem lehet elemenként rendelni. Itt-ott azért találtunk ügyesebb kereskedőt, aki közvetlenül a gyártóval van kapcsolatban, és esetleg elintézheti, hogy az általunk megtervezett konyhát legyártsák nekünk. Természetesen, mint egyedi megrendelést, és annak megfelelően egyedi áron. Csak rajzoljuk le a tervet és annak alapján elkészítik a mesterek - ha jól értelmezték az én amatőr rajzomat. :-(
Úgy éreztem, hogy a gyártók/kereskedők kitalálták, hogy milyen „a szép” konyhabútor, ami nekik tetszik, és azt gyártják. Az már egyáltalán nem érdekli őket, hogy a vevőnek milyen bútorra lenne szüksége. Egyébként is, az előre összeállított megoldások olyan szépek, hogy attól szebbet még kívánni sem lehet. Akkor pedig mit akarnak azok, akiknek az nem felel meg? Biztosan valami házsártos zsénberek.
Mi ebből a tanúság?
A fenti eset jó hír neked, ha konyhabútorok gyártásával vagy értékesítésével foglalkozol. Amíg mindenki a gyönyörűen összeállított konyhákat akarja eladni, amik nem teljesen olyanok, mint amilyet a vevők keresnek, addig neked hatalmasak a lehetőségeid. Tedd a zászlódra, hogy te bizony megrendelésre gyártasz. Végtére is neked mindegy, hogy milyen elemeket raksz egymás mellé, hiszen mindegyiknek meg van a saját ára. Kombináljon csak kedvére a vevő, sőt segíthetsz is neki ebben. A te tapasztalatod jól jön neki. A tervezés természetesen grátisz, amit erősen kommunikálni is lehet.
Bármit is gyártasz, valószínűleg szép és tökéletes a kínálatod. Lehet, hogy szakmailag és egy sor más mérce szerint is kifogástalan. Ám, ha nem elégíti ki a vevő igényeit, akkor semmit sem ér. Ha csak részben felel meg neki, akkor csak részben oldja meg a problémáját. Így is el lehet ugyan adni, különösen, ha a konkurenciád is csak ennyire figyel a vevők igényeire. Azonban, ha a terméked a vevőid tényleges igényeihez igazodik, akkor szárnyalni fog a vállalkozásod. Ha eléggé rugalmasan kezeled a vevő igényeit, messze lekörözheted az összes konkurenciádat.
Állíts össze olyan kínálatot, ami tetszés szerint variálható, ami könnyedén a vevő igényeihez igazítható. Ha ezt teszed, akkor könnyen kiemelheted, hogy a te kínálatod megoldás a vevőd problémájára. Mert nem az a fontos, hogy te mit gyártasz, hanem az, hogy a vevő mit szeretne vásárolni.
Szép napot és bőséges bevételt kíván
Károly Vajdaságból.
Tanulságos ismét a bejegyzésed...mi is egy fél éve gyermekszobabútort kerestünk, és hasonló helyzetbe kerültünk mint ti...a szobát kellett volna újjáépíteni ahhoz, hogy a bútor megfeleljen...ami méretben megfelelt volna, az nem egy szinű volt...ha...ha...modottam én is...ügyesek !
Először bútort veszünk és utána felépítjük a házat...és miközben elmeséltem egyik kőműves ismerősömnek a "bútorvásárlás fortélyait"...megkérdeztem, tőle, hogy "igaz-e, hogy manapság előbb a kéményt építik fel és utána a házat ?"...mire ő helyeslően bólintott, hogy igen, honnan tudom én ezt...mivel előszőr oszlopokat öntenek ki betonból, vagy előregyártott elemekből megoldják azt,és utána tetőt is tesznek rá és csak utána épül a ház...hát ilyen ez a világ, amelyben élünk...
Szép napot !
VastagL
By vastag on 11/12,2008, at 16:09
In memoriam...
Volt egy nagyon kedves barátom, Kolar Gabor. Szabadkai magyar volt. Két és fél éve ment el, azóta odafenn készíti a szebbnél szebb konyhabútorokat...
Pécsen dolgozott. Kibérelt egy régi raktárhelyiséget, és elkezdett "Egyedi konyhabútorokat" gyártani. Nekem elárulta, hogy nem igazán van benne egyedi. A multiknál baromi olcsón árulják a konyhabútorokat, amik nem a magyar panelkonyhák méretére készültek (azért az okostojások begyömöszölik, úgy kell nekik...). Elmondása szerint minden második-harmadik betérőnek eladott. És ami a legfontosabb, személyesen ment ki lemérni a konyhát. Sosem bízta senkire, legfőképpen nem a vevőre... Pedig a panelkonyhák mind "ugyanakkorák". De ő tudta, hogy ez egyáltalán nem így van (a falak pedig sosem egyenesek, a merőleges nem merőleges, a párhuzamos nem párhuzamos, a függőleges pedig sosem függőleges!).
Rengeteget dolgozott, de sajnos a betegséggel nem tudott mit kezdeni. Jó barát, igazi harcostárs volt. Nagyon szerettem (szinte apám helyett apám volt, és nem csak nekem!), egy időben, amikor se pénzem, se munkám nem volt, ő segített rajtam: munkát adott, így tudtam kihúzni a családomat akkor egy szörnyű helyzetből.
Nyugodjék tisztességben!
By Ötletgazda on 11/12,2008, at 21:27
Ötletgazda!
Köszönöm ezt a bejegyzést, és örülök, hogy ilyen kedves emlékeket ébresztett benned a bejegyzésem. Tanulság: Nem mindig a vállalkozás áll az első helyen. A nagy nyüzsgésben érdemes megállni egy pillanatra és fejet hajtani azok előtt, akiket nagyra tartottunk a témában. Akár így, egy hozzászólásban. Házi feladat: Érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon lesz-e oka valakinek is, hogy ilyen blogbejegyzéssel emlékezzen meg mirólunk, rólam, rólad? Erről most kell gondoskodnunk és csakis személyesen.
Szép napot és bőséges bevételt kíván
Károly Vajdaságból.
By Károly on 11/12,2008, at 21:41